Sicilia-Gela

A sikeres Comenius pályázatok sokat lendítettek a külkapcsolatainkon, mert a stabil, kétoldalú együttműködéseken túl (Finnország, Szlovénia, Szerbia), új országokkal ismerkedhettünk meg, dolgozhattunk együtt: Ausztria, Görögország, Törökország, Csehország, Lengyelország, Olaszország. A pénzügyi oldaláról nem is beszélve, hisz minden pályázat 20.000 eurós támogatást jelentett, ez összességében 60.000 euró! Ezek az összegek lehetővé tették olyan jeles diákjaink kiutaztatását, akiknek, anyagi helyzetüknél fogva, nem állt módjukban cserediákot fogadni, így a külföldi út, sok esetben, az első volt az életükben, egy életre szóló kaland! Egy másik fontos hozadéka a pályázatoknak a szicíliai csere program: annyira gördülékenyen ment a munka és az együttműködés Tiziana Finocchiaro tanárnővel, és az Ettore Romagnoli iskolával Gela városából, hogy 2013-ban, mikor a projekt sikeresen lezárult, úgy döntöttünk, folytatni kell. Minden év szeptemberében tíz diákunk utazik Gelaba, hogy megismerje Szicília ókori történelmét, és napsütéses tengerpartját, májusban az olasz gyerekek látogatnak el mihozzánk, hogy városunk, és fővárosunk szépségeivel találkozzanak, és élvezzék a magyar vendégszeretetet!

Az idei tanévben is, már volt szerencsénk Gelában tölteni egy hetet. Erről Kovács Anett 9.A, és Faragó Emese 8.A osztályos tanulóink, a következőket írták: Egy hét Szicíliában

Szeptember 28-án egy 11 fős csoporttal elindultunk repülővel Szicíliába. Hajnali 5-re kellett kimenni a Liszt Ferenc repülőtérre. A gépünk 7 órakor szállt fel; úticélja Róma volt. A koránkelés nem befolyásolhatta hangulatunkat, mert mind a repülő, mind a buszút jókedvűen telt el. Miután leszálltunk Cataniában a reptéren, egy különbusz, elvitt minket Gelába. Mindenki nagyon izgult a találkozás miatt. Mikor megérkeztünk, már ott vártak ránk vendéglátóink és családtagjaik. Ezután könnyes búcsú a többiektől és mindenki elindult ideiglenes otthonába. Estére egy kis városnézést terveztünk, amiből egy kis séta és étkezés lett Gela főterén. Itt volt egy kis idő megismerkednünk egymással. Első napunk itt véget is ért. Másnap reggel a csoport elindult Cataniába, ahol először egy régi monostort látogattunk meg, majd a Szent Ágota templomot is megtekinthettük, melynek megtudtuk érdekes történetét is. Délután megnéztünk egy II. világháborús interaktív múzeumot, ahol betekintést nyerhettünk az akkori városképbe, viseletbe, valamint egy élethű bombázásban is részt vehettünk. Nincs nap Pláza nélkül (ezt megtanultuk az olaszoktól): Szóval kirándulásunk végén bementünk vásárolni, nézelődni, ki mit szeretett volna. Ezután visszaindultunk Gelaba, ahol egy barátságos / olaszok a magyarok ellen/ kosármérkőzésnek nem tudtunk ellenállni. Este közös vacsora a többiekkel a McDonaldsban, hol előszeretettel használtuk az ottani csúszdát…. J Másnap iskolába mentünk. Megismerkedhettünk az olasz tanítással, láthattunk, illetve mutathattunk kémiai kísérleteket is. Ezt követte a közös röplabdázás, majd egy kötélhúzás is. Utóbbi különösen emlékezetes maradt mindenki számára: A magyar diákok egyszerre elengedték a kötelet és szegény olasz cserediákjaink a földre estek. Osztatlan sikert (és fenékfájást) aratott mind az olaszok, mind a magyarok körében. Szombaton a mindenki számára legjobban várt program következett: lementünk a tengerpartra. Igaz, a víz egy kicsit hideg volt, de ez nem jelentett problémát nekünk. Vasárnap az egyik diák házában találkoztunk, hol közös fürdés, éneklés és táncolás volt a program. A szülők biztosítottak számunkra ételt és italt; nekünk csak a hangulatról kellett gondoskodnunk. Ezekben a percekben felcsendültek hagyományos magyar dalok / pl. Valami Amerika, Afrika stb. / valamint ők is megmutatták olasz kedvenceiket. Az este folyamán játszottunk székfoglalót is. A játék hevében egy szék össze is tört. Hétfőn egy múzeumba látogattunk el, ahol régi antik görög maradványokat nézhettünk meg. Ezután közösen elmentünk egy cukrászdába, ahol nagyon finom fagyit ehettünk, majd irány a tengerpart. Este a családokkal egy étterembe mentünk, ahol megkóstolhattuk az olasz specialitást: a pizzát. Rohamosan közeledünk utolsó napunkhoz, ami a búcsúzásról szólt. Készültek nekünk ebéddel, valamint az ottani zenekar eljátszotta nekünk az olasz, a magyar illetve az európai himnuszt. Még egy utolsó pillantást vethettünk a tengerre, majd indultunk ajándékokat venni az otthoniak számára. Este szintén egy étteremben ettünk, ahol a desszert egy gyönyörű torta volt, mellyel minden család előszeretettel fotózkodott. Reggel a bepakolt bőrönd láttán szembesültünk azzal a ténnyel, hogy sajnos/nem sajnos haza kell indulnunk. Még utolsó képek és könnyek az olasz cserediákjainkkal és szüleikkel és indultunk is a reptérre, egy kedves apuka kíséretével. Mikor hazaértünk, minden megváltozott, és nem arra értjük, hogy itthon 10 fokkal hűvösebb volt, hanem a környezetre, az emberekre. Mikor megláttuk családunkat, sok-sok élménnyel, ajándékkal és nagy „olasztudással” indultunk haza. Azt hiszem, ez az egy hét mindenki számára tanulságos volt, hiszen boldogulnunk kellett egy idegen helyen (persze sokat segítettek tanáraink), és más nyelven kellett beszélnünk. Szerencsére nemsokára megint találkozhatunk barátainkkal.

Ha valaki szeretne részt venni a következő tanévben ebben az olasz programban, töltse ki 2017/2018-as tanévre szóló jelentkezési lapot.